Arbeit macht frei - Volt egyszer egy Magyarország...
2011. november 15., 18:00
Hallom a minap, elkerülhetetlen lesz az IMF-hez fordulnunk ha nem akarjuk a teljes összeomlást. Pár napja Orbán Viktor azt mondta zárt körben: "ha az IMF visszajön, én el". Ezt az egyik fideszes politikus úgy próbálta értelmezni, hogy az IMF „visszatérése” esetén a sajátosan magyar szabadságharcos gazdaságpolitika megbukott. És „egy IMF-hitelre szoruló ország IMF-diktátumos” megszorításon alapuló politikáját a miniszterelnök valószínűleg nem szeretné végrehajtani. Más fideszes vélemény szerint azonban nem lenne feltétlen kudarc az Orbán-kormány számára, ha az ország ismét IMF-segítségre szorulna, mert Matolcsy Györgyöt különösebb piaci kockázat nélkül le lehetne cserélni.
Valamikor Magyarországon senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd. Napjainkban a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát. Az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ. Annak idején mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak. Az elmúlt évek alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de nagyon keveset pótoltak. A mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt. Alig húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként. Napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma a 13-15 óra is kevés.
A gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.
Egykoron az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon - bármivel foglalkozik is - a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia. Az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt. A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. Az elmúlt években többszázezer magyar vállalkozás ment tönkre.
Nemrég még mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a környező országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke. Akkoriban majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk. Évekkel ezelőtt még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak többszáz iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a "központi" kórházig. A kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van. Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a "Lipótmezőt", azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket - védelem és kezelés nélkül mi lesz velük? Megbüntetik őket százötvenezerrel a legújabb törvény szerint. Nem csoda, hogy éllovasok vagyunk a halálozási arányban és várható élettartamban is. Egykoron nem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se. Ma már csak államadósság van ami hétről-hétre óráról-órára emelkedik. Ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál - a fizetés felét adó formájában elviszi az állam. Fizetjük már az adó adóját is. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat. Nagyon sokan éheznek ma Magyarországon. Az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További százezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut. A nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok. Napjainkban Magyarországon 90-95 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a törleszthetetlen devizahitelek, a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.
Valamikor miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. Jelenleg a magyar lakosság fizikai megsemmisítése folyik hazánkban. Még ha ezt nem is nagyon mondjuk ki, de sokan tudjuk, - tudják -, bizony ez így van. Idegen ortodox eszméket terjesztenek, idegen ortodox emberek pusztítanak bennünket el szépen lassan, fokozatosan. Kell ez a kis ország másoknak akik magyarnak mondják magukat de semmi közük ehhez a néphez és kultúrájához. A minap hallom, hogy az egyik főortodox azt mondta jelentős részük van a magyar honfoglalásban. Már a múltunkat is elveszik, elpusztítják az emlékeinket.
J.R.
