Diktatúrához nem kell ész. Egy diktatúrában nincs szükség értelmiségre, ötletekre, kreativitásra. Felesleges az eredetiség, felesleges a tudás, feleslegesek a tisztességes úton való előrébb jutáshoz szükséges ambíciók. Feleslegesek, sőt veszélyesek a gondolatok. Diktatúrában gondolkodnak helyettünk.

Demokráciában viszont nekünk kell gondolkodnunk. A demokráciában bíznunk kell, mert meghal, ha nem bíznak benne. Ha az angol parlament nem bízna a királynőben és a monarchiában, jogilag megtehetné, hogy egy sima feles törvénnyel megváltoztassa az ország államformáját. Mégsem teszi, ahogy nem tette azt már évszázadok óta.

A demokráciát gyakorolnunk kell. Nem csak négyévente, a szavazófülke magányában, hanem nap mint nap, ha a fogyasztás urnájához járulunk. Mert szavazunk, ha a közértben az argentin körte helyett a magyart választjuk, szavazunk, ha kincstárjegyet veszünk a bankban, ha a Való Világ helyett este a családi beszélgetést választjuk (ha nem néznék annyian, talán nem tűznék műsorra), ha részt veszünk egy gazdatüntetésen a felvásárlási árak emelése érdekében, de szavazunk akkor is, ha a június negyedikei megemlékezésen nem tátogjuk végig a Székely himnuszt, mint MSZP kongresszuson Bajnai az Internacionálét. Igaz a közhely: a világ olyan, amilyenné tesszük. Az ország is lehetne olyan, amilyenné tehetnénk.

A demokráciában aktívan részt kell vennünk. Mert mit ér bármilyen civil erőfeszítés, ha a rendszerváltás óta egyetlen érvényes helyi népszavazás sem volt? Mit ér az az oktatási törvénytervezet, amely mögött nincs társadalmi egyeztetés? Mit ér az a kormányfő, aki mögül kihátrált a parlament többsége? Mit ér az a kormánypárt, amely körül elfogyott a levegő? A demokrácia meghal, ha nem veszünk részt benne, ha nem élünk a szólásszabadság adta lehetőségekkel és nem nyilvánítunk véleményt nap mint nap, ha nem szajkózzuk az érveinket, ha nem megyünk ki tüntetni a keretszámok ellen, ha nem mondunk nemet az államadósság szent tehenére és a kőbe vésett három százalékos hiánycélra. Be kell látnunk, másképp nem megy. Ki kell használnunk a demokratikus keretek adta valamennyi lehetőséget. Ismernünk és használnunk kell a véleménycsatornákat. Sőt nem elég használni, jól kell használni. Be kell tartanunk a demokrácia illemszabályait ahhoz, hogy megőrizzük a demokráciát. A szabályok áthágásának joga csak keveseknek adatik meg, és nekik is igen kockázatos. Kockázatos kerek-perec véleményt alkotni, tollat ragadni és egy országos hetilapban nyers gondolatokat közzétenni. Még egy jobboldali radikális szavazók begyűjtésével megbízott publicistának, demokratikus rendszerünk hiányosságait a társadalom számára emészthetővé tévő szelepnek is az. A szelep felelőssége óriási, mert a bukás kockázata nagy. A kockázat mérőszáma a népszerűség és a társadalmi elfogadottság. Ha e kettő kifogy a szelep mögül, akkor azzal sem a szelepet alkalmazók, sem a szelep mondanivalójával azonosulók nem érik el a céljukat. És akkor bizony megesik, hogy a szelep repül a közéletből azok után az ostoba, semmirekellő, naplopó diákok után, akiket legszívesebben úgy kirepítene a felsőoktatási intézményekből, mint macskát szarni... Bayer nem Hofi. Bayer egy beáldozható szelep. Nem fognak másnap tüntetni ezrek érte a Magyar Hírlap szerkesztősége előtt.

Bayer Zsolt írásának bármi volt is a célja, azt nem érte el. A társadalom már nem tart rá igényt, mint szelepre. A kormánypártot ért támadások miatt beáldozhatja a párt. Kit érdekel az a bizonyos ötös számú pártkönyv! Aki tagja a Fidesznek, az tudja, hogy különben sem létezik olyan, hogy pártkönyv. Kártya van. Funkció nélkül, amit csak a pártkönyv után nosztalgiázó nyugdíjasok szoktak igényelni és a szívük felett hordani, mint anno a kicsi pirosat... Ha egy rémálomra ébredt hajnali iromány volt, akkor biztos nem készítette elő neki a terepet egy jó erős fekete, egy slukk, vagy a józan paraszti ész, hogy egy ilyen írással előre borítékolja Bayer úr a következményeket. Lelkiismereti megmondóként és öntudatos szelepként ismernie kellett volna a keskeny mezsgyén mozgás művészetét, a szavak kétértelműségét, birtokában lenni annak a tudásnak, aminek Navracsics nincs híján: hogyan küldjünk el diszkréten a picsába embereket... Például ilyen nyikhaj Karácsony Gergőket egy politikai vándorgyűlés vitaestjén, vagy a szakértőktől hemzsegő Bajnai-klán Rt.-t a parlamentben...

Az öntudatossághoz jól kell gyakorolni a demokráciát. Nem szabad lejáratni szavakat, elveket, módszereket, és ami mindennél fontosabb: nem szabad kártyán eljátszani az igazságkeresés törvényes lehetőségeit, az őszinte, kulturált és egyenes vitarendezés lehetőségét. Ezt vetted el tőlünk Bayer Zsolt az írásoddal. Ezt vetted el tőlünk Gyöngyösi Márton a listás ötleteddel. Ezt vetted el tőlünk Szegedi Csanád, amiért átengedtek a Jobbik-átvilágításán. Ezt vetted el tőlünk Zagyva György Gyula a kocsmába illő üléstermi megjegyzéseddel. Azt a lehetőséget vettétek el tőlünk, hogy ne mossák össze a nemzetbiztonsági kérdéseket kisebbségpolitikai kérdésekkel, hogy a cigányok problémáit megfelelő súllyal, őszinteséggel, elfogulatlansággal és realitással kezeljük. Most jöhet a nagy bocsánatkérés ideje. A nagy önmeghazudtolás ideje. A politikai karaktergyilkosságok ideje. Az érzelmi politizálás ideje. A sárdobálás ideje. Ahol nincsenek érvek, csak érzelmek, ahol a demokrácia napról-napra veszít egy kicsit a legfőbb funkciójából, abból, hogy részt vegyünk benne, higgyünk benne, átbeszéljük, megbeszéljük, kibeszéljük a mohácsi vész és Trianon óta felgyülemlett nagy magyar sérelmeket, hogy azok ne kerüljenek szőnyeg alá, mint egy diktatúrában. (refi)

https://www.facebook.com/jadranovic

https://www.facebook.com/jadravica

https://www.facebook.com/jadrankavilaga

twitter.com/jadravica

youtube.com/Jadravica

... ésatöbbi :)