2011. november 5., 12:40
Olvasgatom a Facebook-os oldalamon a hozzászólásokat. Hát csak ámulok, bámulok. Ennyire együgyű, mit sem értő népség lennénk. Ezt én nem hiszem el. Provokátor jelzővel illetni másokat akiről azt sem tudjuk kiféle-miféle? Csupán azért mert nem állnak be az egy sémát szajkózók, az ideológiai alapok nélküli világban élők közé? Azért mert nem csak azt tudják hajtogatni, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve, a többi meg provokátor.
Tehát ha jól értem a Tisztelt Hozzászólóktól: a világ nem attól változik és halad, hogy az embereknek véleményük van, - már azoknak, akik egyébként is tevékenyen részt vesznek a "világ alakításában"..., - és azt megosztják egymással, hanem attól, hogy állunk és türelmesen várunk? Türelem hallom nap mint nap meg, hogy várjunk..... Mi a jófenére várjunk? És mihez, mennyi türelem kell még?
Egyik másik hozzászóló csupán 8 évről beszél.... Nem, mi nem 8 évig bíztunk, mi kezdetektől bíztunk és bízunk abban, hogy végre talán egyszer jó irányba fog fordulni országunk szekerének rúdja.
De ahhoz ami mostanában hazánkban történik nem állhatunk béna ámulattal, hanem ha gondolatunk van, azt el kell mondani. Ha nem jó, akkor is, ugyanis mindig szembe kell nézni a kritikákkal és bizony a jó ötletekkel is, amelyek nem a mi fejünkből pattantak ki, de amelyeket - pusztán ezért - nem lehetne elvetni.
Nem kell folyton félnünk! Miért félünk? Attól rettegünk, ha mást fogalmazunk meg, nem támogatást, akkor a többiektől vesszük el a bizalmat.
- nem lehet örökösen félni, ezt már abba kellene hagyni. II. János Pál is megmondta: ne féljetek!
- ha mást fogalmazunk meg, mint támogatást, akkor meg kell néznünk, hogy van-e annak létalapja, azaz tényen alapul-e, vagy félelmeken, amelyeket mások plántáltak belénk, vagy párthűségen, amely azért nem lehet országos ügyekben mérvadó, lássuk be, hiszen nem egy pártot kell pajzsra emelnünk, hanem egy egész nemzetet, ez pedig nem szorulhat bele egy pártba. Sokfélék vagyunk, sokszínűek, de hogy rendezetten, igazságosan és tisztességesen akarunk élni e hazában, abban egészen biztosan egyet tudunk érteni. Sok út vezet persze a jó megoldáshoz, de azért valóságtól eltávolodáson alapuló utak biztosan nem, ezt szögezzük le. Ezért fontos a vélemények ütköztetése és megbeszélése.
- mindig a kisembernek, a közembernek kell minden rendelkezés középpontjában állni, mégpedig úgy, hogy ő ne járjon rosszul, mivel mi mindig rosszul jártunk eddig, kivéve 1998-2002 között, mert az valóban maga volt a Kánaán a sajátos módján, de akkor minket tettek az első helyre. Minden rendelkezést elfogadunk, de olyat, ami egy módosabb rétegnek kedvez ennyi keserves év után, azt sajnos nem áll módunkban elfogadni, még akkor sem, ha állítólag az államcsőd elkerülése végett történik. Sajnos hiába hagynak bármennyi pénzt a gazdagoknál, a gazdagok nem arra fogják költeni, amit a kormány elképzelt, hiszen az ő pénzük, ha náluk hagyták, arra költik, amire akarják. Ez a réteg, nem Széchényi áldozatos korosztálya, aki felismerte az ország és nép szükségleteit, s mivel azt az elvet vallotta, hogy neki azért van több, mert nagyobb a felelőssége az ország és a nép felé, tehát többet kell neki adni ezeknek a vagyonából. Közben megtanították nekünk a szocializmusban, hogy csak saját magaddal törődj. Nos, ezt hiba nélkül megtanultuk. S aki gazdag, az bizony elfelejti, hogy nem nekem, a kisembernek kell szolidarisnak lenni az állammal, hanem neki, ugyanis neki van több, s Széchenyi gondolatát magunkévá téve, neki kell többet bevállalnia, ugyanis mi nem tudunk már többet.
Én ezért érzem etikátlannak még mindig ostorozni azt és a türelmetlenség vádjával illetni azokat, akik szeretnék, hogy láthatóan igazságosabban menjenek a dolgok és mindent az igazi lakosság, a sok millió kisember szemszögéből nézzenek.
Nem kell aggódni, mindent el fogunk viselni, ahogy eddig is, csak fájó szívvel, mert nem erre szavaztunk. De lássuk: vajon mennyi adót hoz be az, hogy pl. a kutató biológus barátom fizetéséből jövőre 7ezer forintot vonnak le, befagyasztják, s így 110ezer forintot fog keresni harmadmagára, egy gyes-en lévő feleséggel és kicsi gyerekkel, két diplomával. Végül is örül, hogy ő támogathatja a kormány terveit, míg a gazdagok adókulcsát levitték 36 %-ró 16 %-ra!
Ezért fontos megbeszélni a dolgainkat, mert talán a kommentelők és mások is, nem hallanak, nem látnak ilyeneket, s csak nyomja a kormány propagandát.
De mint tudjuk, a valóság az több, mint propaganda, ott szembesülünk mindennel, amit a propagandában elfelejtenek megemlíteni.
J.R.
